2015. augusztus 4., kedd

4.fejezet


- Aham...persze...kösz. - vitatkoztam Jimin mondatán, majd visszafordultam. Levedlettem magamról, azt a rémséget, és visszahúztam saját ruháimat. Tanárnőnek nem tetszett, de mivel tudja, hogy nem olyan lány vagyok, aki rajong az ilyenekért, beletörődött és ráhagyta.
   A lányok közül, nem én nyertem, még jó is.
   A fiúk előadásán, csak Jimin-en lepődtem meg a legjobban. Így még soha nem láttam. Sokkal furcsább.
- Nos, akkor, ezzel végeztünk is. Akkor most vacsorázzunk, aztán szabadon elmehettek, persze, csak itt a környéken.
   Miután ettünk én úgy gondoltam, hogy kimegyek a tengerhez, egy-két órára.
   Leültem a homokba és néztem, ahogy a víz mossa a partot. Anyumra és apumra emlékeztem, kicsit rosszul esett. Hirtelen valaki a vállaimra rakta kezeit. Megijedtem, de mikor hátra néztem és Jimin-t láttam felsóhajtottam, hogy mit akarhat ez már megint. Leült ő is mellém.
- Miért üldögélsz egyedül itt kint? Nem fázol?
- Nincs kedvem, bent lenni velük. És nem, kösz a kérdést. De te mit csinálsz itt? Tanárnő küldött vagy mi?
- Nem, dehogy. Kijöttem én is, és megláttalak téged.
- Biztos nem fázol? Hideg van, itt. És, ahogy látom a szád is kezd lilulni.
- Tutira, de most nem hagyhatnál egyedül? Kérlek, Jimin.
- Biztos?
- Egészen. Na húzás! - intettem neki. Mosolygott, majd elment.
   Elmosolyodtam, és visszafordultam.
- Istenem, mond miért változott meg a nézetem felőle? - hallottam valakinek a hangját. Az irányába néztem, ahol megláttam egy "férget".  - Hirtelen olyan más lett. Csodálatos. Hogy-hogy eddig nem vettem észre M... gyönyörűségét? - nem hallottam kiről beszél. Csak egy "M" betűt hallottam a végén. - Ah...enyém lehet valaha? Hm...biztos, hogy nem...
   Felsóhajtott, majd megfordult. Észre vett engem, kikerekedtek szemei, és elfutott, mint egy szégyenlős kisfiú.
- Hát ez furcsa volt...
*másnap délután*
  Tanárnő azt mondta, hogy elmehetünk egy kicsit körülnézni a városban. Szerencsémre pont azokkal a majmokkal, meg pár lánnyal -akik direkt velünk akartak jönni- kerültem egy társaságba. Kérdeztem Tanárnőt, hogy esetleg nem mehetnék-e egyedül, de azt mondta, hogy nem, mert még eltévedek. Gondoltam magamba "Miért ha csapatosan veszünk el, akkor az kényelmessebb?". Közben Jimin is odacsapódott és azt kérdezte nincs-e kedvem velük menni úgy, hogy nem tehettem mást.
  Hátuk mögött ballagtam és hallgattam, hogy JungKook így milyen helyes, meg úgy. Bár most nem láttam izgatottnak attól, hogy lányok vették körül. Zsebretett kézzel kullogtam, zenét hallgatva az egyik fülemben közben néztem a magas házakat, a boltok előtt a kígyózó sort. Mire észbe kaptam már meg is álltak egy fagyizó előtt.
- Bin, te kérsz valamit? Én fizetem neked. - mosolygott rám Jimin.
- Nem kérek, de azért kösz.
- Óh, ne már! Na! Kérlek!
- Mondom, most nem kell! Mit nem lehet ezen érteni? - fordultam el. Nagyon mérges voltam, de csak azért is, mert Kevin azóta sem szólt hozzám. Most meg itt kell lennem ezzel az idegesítő gyerekkel a nyakamon.
   Mire megfordultam egy tölcsér fagylaltot nyomtak az arcomba. Jin állt mögötte.
- Mondtam, hogy nem kérek.
- Ugyan! Tőlem kapod, nem Jimin-től vagy...
- Ki ne mond! Csak még idegesebb leszek!
- Értem. Tessék. itt van! - adta a kezembe.
- Nos, köszönöm szépen! - húzódott félmosoly számra.
- Nincs mit. - mosolygott rám.
   Úgy érzem, hogy kezdem megkedvelni Jin-t. Nem a fagyi miatt hanem, hogy beszélgetett velem út közben. Elmeséltem neki mindent, ami eddig történt velem és, hogy most elvileg leszegényedtünk, bár eddig nem voltunk valami gazdagok.
- Értem. És valami terved a jövődre nézve nincs?
- Sajnos, nincs olyan munka, ahová könnyen felvennének.
- És mi van a BigHit-es munkáddal?
- Azért sem kapok eleget, hogy eltartsam a nevelő anyámat, akit szívből gyűlölök, fizessem a korházat, és még magamra is szánjak belőle. A nevelő anyám meg semmit nem csinál! Max egy órára bemegy apámhoz, hogy egy újabb ruhára való pénzt kérjen a bankszámlánkról! - kezdtem ismét ideges lenni.
- Értem. De nyugi, semmi baj. Ígérem elintézek neked egy állást. Amíg pedig nincs, megkapod az én fizetésem felét. Igaz nem sok, de valahogy csak kihúzod.
- A fizetésed felét? Azt nem tehetem. Az a te pénzed, te keresed, nem adhatod nekem!
- Mire valók a barátok.
- Az enyémet is megkapod! - karolta át hátulról a nyakam Jimin.
- Na jó ez már tényleg túlzás! - bújtam ki keze alól. - Nem kell a pénzetek! Megélek egyedül is! Legfeljebb...
- Nem engedem, hogy az utcán élj! - szólt közbe NamJoon.
- NamJoon! Nem és kész!
- Ne akard, hogy ide hívjam JungKook-ot, hogy...
- Pofán verhessem..-nevettem.
- Reménytelen egy kis csaj vagy, tudtad? - akasztotta nyakamba kezét RapMon, majd előr mentünk. -Ugyan! Akkor most menjünk igyunk meg valamit, aztán még beszélünk róla.
   Így is lett. Bementünk egy szórakozó helyre, ahol hátul egy asztalnál foglaltunk helyet. Jin és NamJoon mellett ültem.
- Úh! - kiálltott fel az idegesítő PlayBoy. - Kedvenc számom! Lenne kedved táncolni? - tért vissza a saját kis világába, és kérdezte az egyik lánytól. Ő pedig igent mondott rá, és már húztak is a tánctérre.
- Bin? Táncolsz velem? - bökte felém J-Hope a fejét. Őt kedvelem, mert csak ő nem bunkózott velem eddig.
- Miért is ne! - mosolyogtam, majd Jin kiengedésével kiéltük magunkat a parketten. Persze itt már volt bennem egy kis anyag.
- Nagyon jól táncolsz, hogy hogy eddig nem mutattad?
- Nem tudom. Nem nagyon voltam még ilyen helyzetben, mint most.
- Értem.
   Lassú szám lépett éledbe. Leakartam ülni, mikor visszarántott. Értelmetlenül néztem rá, ő pedig csak rám vetette foga fehérjét.
- Nem azt mondtad, hogy táncolsz velem?
- De ez egy kicsit lassabb gondoltam, hogy...
- Ugyan már!
   Karjaimat nyaka köré rakta, és közelebb húzott magához. - Nyugi, nem kell félned! - simított végig arcomon. Úgy viselkedett, mint Kevin. Csak egy fokkal kedvesebben. - És mi a helyzet Kevinnel? Nagyon hidegek vagytok egymásra nézve. - karolta át derekam.
- JungKook nem mesélte, hogy miatta szakított velem?
- Kook miatt? Miért?
- Hosszú sztori a lényeg az, hogy Kevin azt hitte megcsalom a Maknaevel. - fintorogtam feléjük.
- Akkor most nincs senkid?
- Így van! Szabad vagyok. - dicsekedtem. Közelebb rántott magához és megölelt.
- Ha akarod, nem engedlek el soha...- súgta fülembe. Szemeim kitágultak, nem hittel a fülemnek.
- Öhm...én...HoSeok...aranyos vagy, de én...- próbáltam ellölni magamtól.
- Értem, de csak engedd meg nekem, hogy randira hívjalak. - nézett mélyen a szemembe.
- Randi?

2014. március 9., vasárnap

3.fejezet

Imádkoztam, azért, hogy ne JungKook legyen az egyik a három körül. De nem sikerült.
- Üljetek le valahová és akkor kiosztom a papírokat.
Mindenki kapott, bár nekem nincs nagy szükségem erre.
- Tanárnő! Ide mindenkinek mennie kell ? - kérdem.
- Igen! Mert itt a vízről fogunk tanulni. - mondja, amire az egész osztálynak tátva marad a szája. - Ugyan már, gyereket! Csak vicceltem egy kicsit! Ide fürdeni megyünk egy hétre. - erre az teremben hatalmas zsivajra lettem figyelmes.
Következő óránk tesi lesz. Úgy utálom mikor kint futunk az udvaron. Az idősebb, mint pl. JungKook osztálya mindig kint ülnek, vagy a kőasztalon vagy pedig a padokon. Ma tesi órán kosarazni tanulunk. Tanárnő kért három segítőt. Két fiú osztálytársamat és engem. Miközben mutatom, hogy hogyan kell kossárra dobni, véletlen eltalálom JungKook fejét. Röhögni kezdtek rajta, amilyen hülye képet vág.
- Ez ki volt?! - dühödik fel.
- Én!! - mondom bátran, hisz nem félek egy ilyen kis PlayBoy fiútól.
- Na Bin, most kihúztad a gyufát!
- " Bin, most kihúztad a gyufát, jaj...!" - kezdtem kigúnyolni.
- Nem unjátok már? - kezdi az egyik osztálytársam, Min.
- Nem nagyon...! Nem. - mondjuk egymás után ezt a mondatod JungKook-kal.
-  Ti? Ti most tényleg egyet értettetek valamiben?
- Mi?! Tényleg?! Fuelj...! - mondom.
- Vége az órának, mehettek öltözni!  - szól a Tanárnő.
Bementünk. Szokás szerint én fürdök utoljára. De ami még szokottabb, hogy nincs meleg víz. Megkérdeztem Tanárnőt, hogy fürödhetek-e a fiúknál. Nem mondott nemet, ezért odaálltam az öltöző ajtaja mellé és vártam, míg ki nem jön minden fiú és bementem. Levetkőztem és beálltam a tusoló alá. Hajamat mosom. A gőztől nem látok semmit. Töröltözőmet nagy nehezen megtalálom és magam köré csavarom. Megfordulok és egy gyűlölt személyt láttam.
- Áh....- takarom és magam kezemmel, azzal nem törődve, hogy már rajtam a van a törölköző.
- Ne-neked tetkód van?! - kerekedik ki még jobban a szeme.
- Igen! De téged mit érdekel?
Két perc telt el, de még mindig ugyan úgy bámul.
- JungKook, te balfasz ébresztő! - hogy kicsit viccesebb legyen énekelve mondtam neki.
- Én ébren vagyok, de te még mindig hülye vagy! - mondja.
- Ha én hülye vagyok, akkor te ronda, idióta és óvodás vagy! Na meg persze perverz, mert itt kukkoltál!
- Én, perverz?! Neked nem itt kéne lenned!
- Bocsánat, hogy nem értek ahoz, hogy varázsoljak meleg vizet a lányöltözőbe!
- Miért nem? Pedig lehetnél! - húzza tovább az idegeimet.
- Aijh....! - idegesen elindultam öltözni. Ő persze jön utánam és csak tovább pofázik.
- Kussolj már el! És ha lennél szíves elfordulni, azt nagyon megköszönném, te paraszt...- halkultam el a végére. Ő elfordul, én közben hallom, hogy nyílik az ajtó és Kevin lép be rajta.
- Bin! Hallottam, hogy itt vagy és....- meglátott engem, ahogy felsőmmel vacakolok és JungKook-ot, aki előttem áll nekem háttal. Kevin kiszalad az öltözőből.
- Most nézd meg mit tettél! - mellkason ütöm és kiszaladok Kevin után.
- Kérlek, állj meg! Kevin! Állj már meg! - erre ő engedelmesen megállt és visszafordult.
- Miért?! Nyílván való, hogy JungKook-ot szereted! - ennél a mondatnál, legszívesebben bevertem volna az orrát.
- De én nem szeretem őt! - jelentem ki. - Soha nem is szertettem és soha nem is fogom! Kérlek...Kevin ne csináld ezt!
- Bin, ennyi volt...- és elment. A sírás fojtogat, de nem akar kicsurogni.
Visszamentem az öltözőbe, de mikor beléptem az ajtón JungKook-ot már nem találtam.

*A kirándulás napja*

Épp az iskola előtt várjuk a nagy bőröndökkel, hogy jöjjön a busz. Hirtelen annyira megijedtem, mert valaki megfogta a vállam. Megfordulok és elszörnyedek a látványtól.
- Szia, Bin! - mászik bele az arcomba Jimin.
- Őh...sziasztok...
- Miért vagy így letörve? - néz rám.
- Nincs kedvem elmenni. - mondom unottan. Összenéznek.
- Még akkor sem, ha azt mondom, hogy mi is megyünk? - kuncog Jimin. Na e miatt csak még jobban letörtem. - Na? Örülsz?
- Én...ömh...- nem tudtam mit mondani, hisz nem akartam megsérteni. - Annyira örülök, hogy nem jutok szóhoz...- nyögtem végül ki a mondatot.
- Ugye!
- Gyerekek! Gyertek szálljunk fel! - kiáltott a tanárnő. Még pár tanár jött a kíséretünkre.
Felszálltunk a buszra. JungKook-ot ültették mellém, Jimin meg Suga mögénk, RapMon meg Jin elénk és V meg J-hope a mellettünk lévő ülésen foglaltak helyet. Engem nagyon nem érdekelt, hogy Kook mellettem ült, inkább elővettem a hátitáskámból a fülhallgatót, majd visszaraktam a lábamhoz a táskát. Elővettem telefonom és előkerestem egy számot. Majd hátra dőltem és behunytam a szemem, mikor elindultunk. Közben hallottam, ahogy Jimin és Suga mögöttünk beszélgettek. Buszon hamar el tudok aludni, ami úgy is lett.
Elaludtam, és mikor felébredtem Kook a vállamra volt dőlve és aludt. Elundorodtam a látványtól. "De milyen szép ajkai vannak...Ne! Bin! Ébredj! Jesszus úr isten!"
- Hol vagyunk? - kérdeztem.
- Még jó messze a céltól! - mondta Jin hátra fordulva. - De aranyosak vagytok, így együtt! Együtt vagytok? - ettől a kérdéstől hatalmasra nyílt a szemem és a szám egyszerre.
- Nem! Fúj! JungKook keljél már fel! Fúúj! - lökdöstem le vállamról.
- Mi van...? Ott vagyunk már...? - ásított.
- Jesszus JungKook...! - megrázkódtam.
- Mi van...? - kérdezte álmos fejjel.
- Legközelebb ne! Mondom ne! Rajtam aludj el jó? - megint csak kirázott a hideg.
- Gyerekek!- jött oda a tanárnő. - Mi ez a kiabálás? A fél busz alszik! - suttogott.
- Semmi tanárnő...! - mondja Kook. - Egyébként azt még mindig nem mondta el nekünk senki, hogy hová megyünk!
- Hogy-hogy? - fordult hátra Jin megint. - Meg sem mondták, hogy hová megyünk?
- Nem! - csatlakoztam a beszélgetésbe. - Tanárnő elmondja nekünk hová tartunk?
- El, de csak akkor, ha a többiek felébrednek, akkor nem mondjátok el nekik! - mi bólintottunk. - Namgang-ro városába tart most a busz. - mosolygott.
- Namgang-ro? Még soha nem hallottam róla...Szép hely? - kérdezte Jimin.
- Az...- mondta a tanárnő. Én neki álltam rákeresni a Google-on.
- Találtál valamit? - hajolt be a képernyőbe Jimin.
- Ha ennyire benne vagy a képernyőbe nem látok semmit! - toltam arrébb fejét. - Hm...Semmi érdekeset.
- Tanárnő! Egy hotelben fogunk lenni, ugye? Csak mert a papíron azt írta. - kérdezősködött Kook.  
- Ha az írta a papíron, akkor igen. Ugyan is nem én írtam a papírt.
- Hát akkor ki?
- Tanár úr.

*Megérkezés a hotelbe*

Mindenki kapott egy szobát, ahol ketten vannak. Én az egyik lánnyal jutottam egy szobába. Aijh....
Lepakolás után a Tanár nő szólt, hogy menjünk le. Mikor leértünk estélyi ruhákat láttunk.
- Nos, az első feladat, hogy itt vannak ezek a ruhák és fel kell öltöznötök.
"- Mi?! Ezekbe?!- gondoltam magamban."
- Válasszatok egyet és irány öltözni! Fiúk arra, lányok erre! - utasított tanár úr. Semmi kedven nem volt ezekbe felöltözni. Már mindenki kiválasztott egy ruhát.
- Bin! Neked is kell...! - mondta Tanárnő.
- De...Nekem az ilyen ruhák nem állnak jól!
- Majd kiderül! Nézd! Ez pont hozzád illik! Irány öltözni! - dobta kezembe az estélyit.
Pár perc múlva mindenki készen lett. Divat bemutatót csináltunk, mai nekem nem állt ínyemre. Még is ki kellett menni. Először a lányok aztán a fiúk. Szóval most ők voltak a zsűrik. Én következtem utolsónak. Beálltam és az osztály legkedvesebb lánya ott mondta nekem, hogy milyen szép vagyok. De igazából tudom, hogy nem.
Lassan kisétáltam és próbáltam nem elesni a magassarkúba. Mikor Kook-ra néztem láttam, hogy engem néz és Jin közben beszél hozzá, de ügyet sem vesz.
- Woow...- hallottam meg J-hope hangját. Megálltam, hogy mindenki végig mérjen.
- Bin! Te gyönyörű vagy! - ámuldozott Jimin.

2013. szeptember 19., csütörtök

2.fejezet



- Nem is tudom...Beköltözzek ? - tanakodtam.
- Igen, igen, igen!!- üvöltik egyszerre Jimin és V.
- Biztos ? Megengedi a menedzserek ?
- Nem tudom...- mondja Jimin. - Megkérdezem, jó ? - és már veszi is elő a telefonját. Tárcsázza a számot és felhívja. - Hallo! - szól bele Jimin a telefonba. Hirtelen nagy csend lett a szobába.
- Hello, Jimin! Miért hívsz ? - hallom a menedzser hangját.
- Na gyorsan mondom, mert lemerülök! Szóval, Az új kisegítőnknek Bin- nek már nincs lakása.... És szeretnénk ha nálunk lakna...! Megengeded ?
- Hát nem is tudom srácok... Felőlem rendben, de mi van a főnökével ? És az ügynökséggel ? Ha megtudják akkor nagy bajba leszünk, mind!
- Óh... Nem fogják megtudni! Higgy nekem!
- Nekem mindegy, de hol fog aludni ?
- Majd csinálunk neki. Nem lesz itt gond! Akkor...?
- Lehet!
- Ez az! Viszhall! - meg sem várta, hogy válaszoljon, vagy, hogy ő is elköszönjön, nem... ő azonnal lerakja.
- Ácsi, ácsi, ácsi!- közbe szóltam.- Ki mondta, hogy itt akarok lenni veletek ? És ezzel a PlayBoy fiúval a házban ? - mutatok JungKook-ra.
- PlayBoy ?! - emeli meg hangját.
- Igen, az vagy!
- Paraszt! - mondja nekem.
- Hányadék!- vágok vissza.
- Idióta! - kezdi megint.
- Alkoholista....! - erre mindenki mond kórusban egy elnyújtott " úh " szavat.
- Lezbikus! - erre lekevertem neki egy akkora pofont, hogy a fal adta a másikat.
- Azt a büdös picsába! - mondta arcát simogatva.
- Úh...JungKook! - kezdi Monster.- Megvert egy lány ? Hát ez nagy szégyen haver...! Hatalmas szégyen! Neked viszont...- mutat rám, miután jól kiosztotta JungKook-ot. - Mutasd csak a kezed...!- kezébe adtam, mire ő vizsgálgatni kezdi. - Mekkora erő lehet egy ilyen trauma ért lányba...! - vizsgálgatja tovább. Mire én kirántom kezem, felállok és elindulok a kijárat felé.
- Várj! Nem menj el! - állít meg Jimin.
- Miért ? - nézek vissza.
- Öm... Mert, hogy... JungKook szerelmes beléd!
- JungKook?! Fuelj~! - összerezzentem és elundorodtam attól, amit Jimin az előbb kimondott a száján.
- Miért ? Nem tetszek ? Én vagyok az iskola legjobb pasija!
- Csak szeretnéd! - nézek rá, gúnyosan.
- Én vagyok a legszexisebb pasi a világon!
- Hallgass el! - befogtam a fülem.
- Én vagyok a legédesebb, legaranyosabb, legszexuálisabb pasi a világon!
Már nem bírtam tovább és kiadtam magamból azt a mérget, mit iránta érzek.
- Nem! Te egy öntelt paraszt vagy! Azt hiszed, hogy csak villantasz egy mosolyt, gyöngy szavakkal meghódítasz pár lányt és azok azonnal a karodba hullanak?! - kiabálok.
- Miért ? Te is csak egy olyan lány vagy, akihez szép szavak kellenek és azonnal a karodba hever.
- Én nem tudom, mert még soha senki sem mondott nekem semmi szépet! Még barátom sem volt még! - erre számhoz kaptam és ijedten bámultam az engem hatalmas szemekkel néző fiúkra. Elszaladtam.- Hogy lehetek ilyen hülye ?! Miért kellett elmondanom nekik ?! Hogy lehetek ennyire hülye ?!
Elmentem. Épp a sulinál tartottam, mikor eszembe jutott, hogy ott hagytam a táskámat minden értékkel. Morogtam egy pár sort és visszafelé vettem az irányt.
Mire visszaértem, nem volt ott senki. Nyilván megtalálták a táskámat, mert az sem volt ott. Megint csak morogni kezdtem, majd elindultam megkeresni őket. Már mindenhol kerestem őket. Majdnem feladtam, mikor meghallottam Jimin hangját, a táncterem felől. Mondom, " Nagyon jó ".
Mikor benéztem tényleg ők voltak azok. Épp gyakoroltak a N.O című számukra. Meguntam az állást ezért leültem a terem szélére és onnan figyeltem, hogy ügyeskednek.
Befejezték.
- Nézzenek csak ki tévedt vissza....! - néz rám Suga, miközben a törülközőjéért nyúl.
- Igen visszajöttem nagy cucc! De csak a táskámért!
- Milyen táskáért ? - mosolyog rám, Jimin. Talán, sőt biztos, hogy megtalálta a legféltettebb titkom a táska mélyén. Felálltam.
- Ne játszd az eszed, Jimin! Adjátok vissza!
- Rendben, de először mond el nekem, hogy ez mi ? - mutatja a naplómat a kezében. Közben gonoszul mosolyog rám.
- Azt ne! - odaszaladtam volna, ha Monster nem fog le. Ő jóval erősebb nálam. Fájlaltam is csuklómat.
- Nézzük csak...! Kedves Naplóm! Kevin már megint túl édes volt ma. Majdnem elájultam, mikor elment előttem és rám pillantott azokkal a gyönyörű nagy barna szemeivel. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzem őt és a telt ajkait. - felolvasta.

- Te beleestél Kevinbe ?! Jesszus! - megszólal JungKook.
- Kushadj el, te hülye paraszt! Nem értesz te semmit! Most már kérem vissza! - ekkor Mon elengedett én meg odarohantam Jiminhez és kikaptam a kezéből a könyvem.
- De nem gond! Ugyan is Kevin, mindig rólad beszél!
- Rólam ? Mit ?
- Azt, hogy Bin, milyen aranyos volt ma, meg Bin így meg Bin úgy...
- Te...Tetszem neki ?
- Nagyon úgy látszik....!
- Ez az! Na akkor most már ellehet mondani, hogy hol van a táskám!!!
- Itt van! Tessék! - adta V a kezembe.
- Akkor viszlát!- és elhúztam a fenébe onnan.
Sétálgattam az utcán és, hirtelen Két fiút látok meg felém sétálni. Mikor közelebb értek láttam, hogy azok azok a fiúk voltak akiket laposra vertem.
- Nézzenek csak oda! Kit látnak szemeim?!
- Hagyjatok!
- És ha nem ? - hirtelen előhúzott egy bézbol ütőt és rávágott a lábamra. Összerogytam. - Na milyen érzés ? - megfogta a kezem és a csuklómra is rávágott,
- Ne...Elég! Állj! Kérlek... - nem bírtam már. Remegtem.
- Mi a fenét képzeltek ?! Hozzatok a fenébe! - jött valaki. Nem mertem felnézni. A sírástól nem is láttam semmit.
- És mi van ha ezt csinálom? - rávágott a fejemre. Elájultam.
Kis idő múlva azt veszem észre, hogy az a bizonyos személy verekedik azokkal a fiúkkal és a végén győz. Majd közel jön hozzám.
- Ke..Kev...in...
- Sh...- felemel és elvisz valahová. Nem tudom hová, mert elájultam megint. Arra ébredek, hogy reggel van és valaki fogja a kezem. Mikor ránézek Kevint látom.
- Kevin? - erre felnéz rám.
- Bin! Minden rendben ?
- Velem persze...Sajog a fejem, de jól vagyok...Ez mi? - tapogatom a fejem és észreveszem, hogy oldalt a homlokomon kötés van.
- Nem emlékszel mi történt ?
- Nem...Csak jelenetek jelennek meg, de az egész nem... De te mit keresel itt ?
- Egész éjszaka itt voltam veled, hogy várjam mikor ébredsz fel!
- Egész éjszaka ? - bólogat.
- Azt mondta az orvos, hogy még ma haza mehetsz, de még el kell végezni pár vizsgálatot. Még az a szerencse, hogy nem tört el semmid.
- Igen...szerencse....
Megvolt a pár vizsgálat.Úgy estére. Kevin hazakísért és megálltunk az ajtóban.
- Hát akkor szia...- köszönök el.
- Öm... Bin! Kérdezhetek valamit? - visszafordultam. - Lennél a barátnőm ? - leesett az állam.
- Én... Öm.. Igen!
Megölelt. Adott egy puszit a homlokomra.
- Viszlát!
- Öm Kevin! Várj! Nincs egy hely nálatok egy pár napig lakni ?
- De van, gyere! - azzal belékaroltam és elsántikáltam hozzájuk. Bementünk.
Azt mondta, hogy mellé kell feküdnöm, mert máshol nincs hely. Lefeküdtünk. Még soha senki sem karolt át , akkor mikor alszom, de most Kevin azt csinálta. Megpuszilta fejem és elaludtunk.
* Pár nap múlva a suliban *
Már teljesen jól vagyok. Nem fáj semmim és a sebeim is szépen gyógyulnak.
Kézen fogva ülünk kevinnel egymás mellett. Kicsit érdekesen írtunk. Oszi.fő. a következő óra.
- Na gyerekek! Osztálykirándulás! Egy pár fiú is jön az A osztályból velünk! Gyertek be!
- Csak ne JungKook, csak ne JungKook, csak ne JungKook! - imádkoztam. De úgy láttam nem sikerült.

2013. szeptember 14., szombat

1.fejezet


Ma a legidegesítőbb hangra keltem fel. Az ébresztő. De annak örülök, hogy péntek van. Felkaptam magamra valami ruhát, aztán lementem a földszintre enni valamit. Nem sokat tudtam enni, mert apám le jött.
- Jó reggelt, kincsem!- köszön. Engem hidegen hagy. Fogtam a táskámat és köszönés nélkül kiléptem az ajtón. Elindultam a suli felé. Csak először tettem egy kis kitérőt. Nem nagy kedvem volt bemenni.
Sétálgatok az utcán zsebre dugott kézzel és fülhallgatóval a fülemben.
- Nézzenek csak oda...Mit keres egy ilyen furcsa lány itt suli időben...? - állít meg két fiú. Kiveszem a fülhallgatót.
- Nem mindegy az nektek ? Engedjetek! - tovább mentem, de az egyik megfogta a csuklóm.
- Mi lesz ha nem ? Talán elkésel a suliból...?
- Na most jól figyelj rám! Vagy elengedsz vagy beverem a képed! Na ? Melyiket választod ?
- Úh, de kemény a csaj! Figyeld már...!- mondja nevetve. - És mi lesz ha nem engedlek el...? - lefogja a csuklómat.
- Én figyelmeztettelek! - ágyékon rúgtam. Azonnal elengedi a csuklóm.
- Te kurva! - mondja a másik. Már meg akart ütni, de én kikerültem és ütöttem az álla alatt felfelé. Majd megrúgtam a lábait és elesett.
- És ezt jegyezzétek meg, nem vagyok kurva, oké? - és elmentem. Mentem, mentem és megláttam évfolyamtársamat, a nagyszájú JungKook-ot.
- De jó... ennek is itt kell lennie... - mondom magamban. Elsétálok mellette. Nem is szól semmit, de nem is érdekel.
Úgy hatodik órára beértem. Jól leordították a fejem, aztán meg elküldtek óra után az igazgatóiba.
Nagy lazán elmentem. Ép JungKook jött ki az igazgatóiból. Jobbra balra dőlt.
- Te meg mi a francot nézel ?!- ordít rám.
- Azt, hogy te már megint részeg vagy...!  
- Nem vagyok részeg, te paraszt!
- Mond ezt a kezedben lévő sörös doboznak! Na engedj...!
- Neked is be kell menned ? Mit csináltál már megint ?
- Közöd, annyi mint eszed! Azaz nulla! - és bementem.
- Ri Yoo Bin... Hm...Már megint ön ?
- Jó napot igazgató úr! Milyen szép ez az iroda! Jobban néz ki tegnap délután óta!
- Igen, na mindegy. Ez a kedves fiatal ember azért jött, hogy átadja önnek ezt! - kezembe ad egy borítékot. Én kinyitom.
- Na azt mondja, hogy; Kedves Ri Yoo Bin! Már régóta figyeljük önt és blablabla... Ezért felvételt nyert a Big Hit kisegítő egységéhez... Kisegítő egység?!
- Gratulálok!
- Nem vállalom!
- Ugyan már ! Kérem vállalja el!
- Nem! Nem akarom!
- Muszáj, vagy kirúgjuk az iskolából!
- Vállalom! - azért azt nem akarom, hogy kirúgjanak.
- Remek! Akkor holnap kezdhet is!
- Nagyszerű...Hazamehetek ?
- Igen! Készüljön fel! Holnap reggel pontban 8-kor várjuk a Big Hit-nél.
* Másnap reggel *
Szokásosan ébredtem. Ránéztem az órára, 08:13.
- Basszameg! Elkéstem! - felpattanok és öltözni kezdtem. Nagy sietően hagytam el a házat. Odaértem.
- Jó reggelt! - köszönök. - Bocsánat a késéért!
- Jó reggelt, Bin! Nem baj...Most az a feladata, hogy a Bangtan Boys sminkese és kisegítője legyen!- mutat a mögötte ülő fiúkra, akik rám szegezték figyelmüket.
- Bangtan Boys?! Ez most komoly ?!
- Igen! Na hajrá!
- Ajh...- odasétáltam hozzájuk.
- Ömh...Sziasztok! - köszönök. Nem mondanak semmit, csak hatalmas szemekkel bámulnak engem. - Halló! Süketek vagytok ?
- Szia, szia, szia, szia! - köszön az egyik fiú. - Én Jimin vagyok! - nagyon jó, ez az a gyerek, akiért folyamatosan sikongatnak az osztálybéli lányok.
- Öm...Cső... Akkor most egész végig bámulni fogtok engem vagy feltápászkodik végre valaki, hogy kisminkeljem...?
- Engem először! - mondja Jimin.
- Ajh...Jó...
Beült a székbe én pedig kisminkeltem. Utoljára JungKook ült be a székbe. Szívem szerint úgy festettem volna, ki mint egy bohócot, de ha megtettem volna, akkor most kirúgtak volna a suliból.
- Meg vagy, te balfasz!
- Ennye, ennye! Nem szabad így beszélni!- mutogat rám ujjával.
- Vidd el a kezed a pofámból! Attól, hogy még sztár vagy, attól még nem kell, úgy kezelnem téged! Mert az évfolyamtársam vagy...
Elment. Vagy egy jó pár hülye képet levágott, aztán leült.
- Bin! - szól a főnököm. - Új feladatot kapsz! Tessék, itt egy kamera, videózz és fényképezz!
- Nagyszerű! - kezembe vettem a kamerát. Még jó, hogy tudom, hogy kell kezelni, mert kicsi koromba nekem is volt egy.
Elkezdtem videózni. JungKook elaludt a széken. Heh... Odamentem és közelről kezdtem el videózni a pofázmányát.
Még közelebb mentem a kamerával. Majd rákiáltottam.
- Ébredj te balfasz!
- Csak még öt percet... - erre magához ölel, mint egy kis macit.
- JungKook te ütődött barom! Engedj el! - erre felijed és elenged.
- Fújh~!
- Ezt én is tudom mondani ám! Menj a jó büdös fenébe! - és elmentem máshová.
Helyette inkább vettem J-Hope-t. Ő még meg is nevettetett.

* Másnap *
Bent ülök a suliban a padban és tanulmányozom, azt a mit az főnököm adott papírt. Rajta van, hogy mikor és mit kell csinálnom a srácokkal.
- Bin!- hallom meg nevelő anyám hangját. - Apukád! Baj van! Nagyon beteg! Bent van a kórházban! Gyere!
- Nem megyek!
- Muszáj! Már kikértelek a suliból! Gyere!- megfogja a csuklómat és elindulunk a Kórházba.
- Szia, kislányom!
- Szia! Mi a fene történt ? - állok meg a szobája ajtajában.
- Hirtelen megállt a szíve, de újra tudták éleszteni!- mondja nevelő anyám.
- És ? Mos jobban vagy ? - erre apum, csak bólogat. - Akkor nincsen semmi baj!
- Öm...Bin! Beszélhetek veled négyszemközt ?
- Felőlem...- és kimegyünk és meg nevelő anyám.
- Figyelj! Édes apád, nem sokáig bírja már...
- Mi ?
- Meg fog halni... - lesokkoltam.- Sajnálom!
- Hülye némber! A te hibádból, fog meghalni! Minek erőszakoltad rá, hogy menjen bele a házasságba ?! Mióta te megjelentél az életünkben azóta, csak a baj van veled! Takarodj! Vagy tudod mit ?! Inkább én megyek és soha többet nem fogsz látni! - ekkor lepofozott.
- Hogy mersz te így beszélni velem?! Én vettem meg neked mindent, ami csak kellett egy ilyen lánynak, mint te!
- Milyen lánynak?! Egy olyannak, akinek kicsi kora óta csak nevelő anyja van?! Te vagy a legrosszabb szülő a világon! - és ezzel el is mentem vissza a suliba. Mikor bementem az iskola udvarára, mindenki hatalmas szemekkel nézte, a piros foltól és sírástól csillogó arcom.- Ti meg mit néztek?! Törődjetek a magatok dolgával!
Nem bírtam már, hogy még mindig engem néz mindenki ezért elmentem haza. Összepakoltam néhány cuccot és a Big Hit-hez igyekeztem. Ma délután, úgy is ott lenne dolgom.
- Óh, Bin! Maga, mit keres itt ?
- Én ? Csak hamarabb akartam bejönni.
- És miért könnyes a szeme ?
- Családi galiba!
- Áh értem.
Ásítottam egyet.
- Álmos ?
- Sajnálom! Nem tudtam kiadni magam...!
- Ugyan nem gond! A Bangtan Boys-nak van itt egy szobája. Ott aludhat.
- Tényleg ? Köszönöm!
Elmentünk oda. A főnököm elment én meg ledőltem és azonnal elnyomott az álom. A srácok illatát éreztem a kanapén. Arra ébredek, hogy Jimin a pofámba van és a többiek is ott vannak bent.
- Jó reggelt! Vagy inkább jó napot! Eltetszett aludni?
- Óh... Bocs... Én csak...
- Tudjuk! Mondta a főnököd. És nem gond. Ma úgysem terveztünk semmit.
- Akkor nekem miért kellett bejönni?
- Azt nem tudjuk. Talán, hogy jobban megismerj minket. Sok időt fogunk együtt tölteni mostanában. - mondja Jin.
- Okéh...
- Mesélj magadról!
- Mit mondjak ? Apám már a halálán van, nevelő anyám egy kurva, aki mindenkihez hozzámegy, ha úgy látja, hogy gazdag, tesóm meg nincs.
- Értem...És miért könnyes a szemed ? Még álmodba is sírtál!
- Mert apám meghal! Azért! - és megint csak sírni kezdtem, de igyekeztem abbahagyni, végül aztán sikerült. - És van hol laknod ? Mert gondolom, hogy nevelő anyuddal nem fogsz élni.
- Hát nem! Pénzem is alig van, így nem tudom, fizetni a lakbért.
- Költözz hozzánk! - adta V a jó ötletet.
- Egy nagy frászt! Soha!
- Ne kéresd magad!
- Hát nem is tudom...    

2013. szeptember 13., péntek

Bevezető és Szereplők


Üdv! Ez a történet egy lányról és egy fiúról szól, akik rühellik egymást, de kis idő után jobban megismerik a másikat....

 Főszereplők


Yoo Bin
Róla:
- Tetkói vannak
- BMX-ezik, gördeszkázik és karate-zik
- Verekedik a sulin kívül
- Elhagyta az anyja
- Egy csoportban van benne, amiben megtanulhat verekedni és stb...
- Fiús cuccokba jár
- Nagyon jó a sportban
- Apja nagyon szereti és minden nap elmondja, de Bin köpik rá, mert az ő hibájából hagyta el az anyja
- Táncol, énekel és zongorán játszik, de ezt senki nem tudja róla
- Lóg a suliból
- Mindig megvicceli az osztálytársait és évfolyamtársait
- Sztárok sminkese és kisegítője
- Olyan fiút szeretne, mint amilyen ő, azaz ne legyen annyira mézes-mázas


Jung Kook
Róla:
- Verekedős
- Az iskola PlayBoy-ja
- Szeret inni, majdnem mindig részeg
- Sokat lóg a suliból és visszabeszél a tanároknak
- Nem szereti ha valaki viccet csinál belőle
- Sok barátnője volt már, de soha nem találta meg az igazit
- Szeret táncolni, énekelni és reppelni, ezért is tapadnak rá a lányok
- Gyűlöli az olyasfajta lányokat, mint Bin, mert ő olyat akar, aki szereti és érti a zene lényegét
- Benne van egy bandában a Bangtan Boys-ban, de közben iskolába is jár
- Mindig aranyos fejet vág a lányok előtt