- Aham...persze...kösz. - vitatkoztam Jimin mondatán, majd visszafordultam. Levedlettem magamról, azt a rémséget, és visszahúztam saját ruháimat. Tanárnőnek nem tetszett, de mivel tudja, hogy nem olyan lány vagyok, aki rajong az ilyenekért, beletörődött és ráhagyta.
A lányok közül, nem én nyertem, még jó is.
- Nos, akkor, ezzel végeztünk is. Akkor most vacsorázzunk, aztán szabadon elmehettek, persze, csak itt a környéken.
Miután ettünk én úgy gondoltam, hogy kimegyek a tengerhez, egy-két órára.
Leültem a homokba és néztem, ahogy a víz mossa a partot. Anyumra és apumra emlékeztem, kicsit rosszul esett. Hirtelen valaki a vállaimra rakta kezeit. Megijedtem, de mikor hátra néztem és Jimin-t láttam felsóhajtottam, hogy mit akarhat ez már megint. Leült ő is mellém.
- Miért üldögélsz egyedül itt kint? Nem fázol?
- Nincs kedvem, bent lenni velük. És nem, kösz a kérdést. De te mit csinálsz itt? Tanárnő küldött vagy mi?
- Nem, dehogy. Kijöttem én is, és megláttalak téged.
- Biztos nem fázol? Hideg van, itt. És, ahogy látom a szád is kezd lilulni.
- Tutira, de most nem hagyhatnál egyedül? Kérlek, Jimin.
- Biztos?
- Egészen. Na húzás! - intettem neki. Mosolygott, majd elment.
Elmosolyodtam, és visszafordultam.
Felsóhajtott, majd megfordult. Észre vett engem, kikerekedtek szemei, és elfutott, mint egy szégyenlős kisfiú.
- Hát ez furcsa volt...
*másnap délután*
Tanárnő azt mondta, hogy elmehetünk egy kicsit körülnézni a városban. Szerencsémre pont azokkal a majmokkal, meg pár lánnyal -akik direkt velünk akartak jönni- kerültem egy társaságba. Kérdeztem Tanárnőt, hogy esetleg nem mehetnék-e egyedül, de azt mondta, hogy nem, mert még eltévedek. Gondoltam magamba "Miért ha csapatosan veszünk el, akkor az kényelmessebb?". Közben Jimin is odacsapódott és azt kérdezte nincs-e kedvem velük menni úgy, hogy nem tehettem mást.
Hátuk mögött ballagtam és hallgattam, hogy JungKook így milyen helyes, meg úgy. Bár most nem láttam izgatottnak attól, hogy lányok vették körül. Zsebretett kézzel kullogtam, zenét hallgatva az egyik fülemben közben néztem a magas házakat, a boltok előtt a kígyózó sort. Mire észbe kaptam már meg is álltak egy fagyizó előtt.
- Bin, te kérsz valamit? Én fizetem neked. - mosolygott rám Jimin.
- Nem kérek, de azért kösz.
- Óh, ne már! Na! Kérlek!
- Mondom, most nem kell! Mit nem lehet ezen érteni? - fordultam el. Nagyon mérges voltam, de csak azért is, mert Kevin azóta sem szólt hozzám. Most meg itt kell lennem ezzel az idegesítő gyerekkel a nyakamon.
Mire megfordultam egy tölcsér fagylaltot nyomtak az arcomba. Jin állt mögötte.
- Mondtam, hogy nem kérek.
- Ugyan! Tőlem kapod, nem Jimin-től vagy...
- Ki ne mond! Csak még idegesebb leszek!
- Értem. Tessék. itt van! - adta a kezembe.
- Nos, köszönöm szépen! - húzódott félmosoly számra.
- Nincs mit. - mosolygott rám.
Úgy érzem, hogy kezdem megkedvelni Jin-t. Nem a fagyi miatt hanem, hogy beszélgetett velem út közben. Elmeséltem neki mindent, ami eddig történt velem és, hogy most elvileg leszegényedtünk, bár eddig nem voltunk valami gazdagok.
- Értem. És valami terved a jövődre nézve nincs?
- Sajnos, nincs olyan munka, ahová könnyen felvennének.
- És mi van a BigHit-es munkáddal?
- Azért sem kapok eleget, hogy eltartsam a nevelő anyámat, akit szívből gyűlölök, fizessem a korházat, és még magamra is szánjak belőle. A nevelő anyám meg semmit nem csinál! Max egy órára bemegy apámhoz, hogy egy újabb ruhára való pénzt kérjen a bankszámlánkról! - kezdtem ismét ideges lenni.
- Értem. De nyugi, semmi baj. Ígérem elintézek neked egy állást. Amíg pedig nincs, megkapod az én fizetésem felét. Igaz nem sok, de valahogy csak kihúzod.
- A fizetésed felét? Azt nem tehetem. Az a te pénzed, te keresed, nem adhatod nekem!
- Mire valók a barátok.
- Az enyémet is megkapod! - karolta át hátulról a nyakam Jimin.
- Na jó ez már tényleg túlzás! - bújtam ki keze alól. - Nem kell a pénzetek! Megélek egyedül is! Legfeljebb...
- Nem engedem, hogy az utcán élj! - szólt közbe NamJoon.
- NamJoon! Nem és kész!
- Ne akard, hogy ide hívjam JungKook-ot, hogy...
- Pofán verhessem..-nevettem.
- Reménytelen egy kis csaj vagy, tudtad? - akasztotta nyakamba kezét RapMon, majd előr mentünk. -Ugyan! Akkor most menjünk igyunk meg valamit, aztán még beszélünk róla.
Így is lett. Bementünk egy szórakozó helyre, ahol hátul egy asztalnál foglaltunk helyet. Jin és NamJoon mellett ültem.
- Úh! - kiálltott fel az idegesítő PlayBoy. - Kedvenc számom! Lenne kedved táncolni? - tért vissza a saját kis világába, és kérdezte az egyik lánytól. Ő pedig igent mondott rá, és már húztak is a tánctérre.
- Miért is ne! - mosolyogtam, majd Jin kiengedésével kiéltük magunkat a parketten. Persze itt már volt bennem egy kis anyag.
- Nagyon jól táncolsz, hogy hogy eddig nem mutattad?
- Nem tudom. Nem nagyon voltam még ilyen helyzetben, mint most.
- Értem.
Lassú szám lépett éledbe. Leakartam ülni, mikor visszarántott. Értelmetlenül néztem rá, ő pedig csak rám vetette foga fehérjét.
- Nem azt mondtad, hogy táncolsz velem?
- De ez egy kicsit lassabb gondoltam, hogy...
- Ugyan már!
Karjaimat nyaka köré rakta, és közelebb húzott magához. - Nyugi, nem kell félned! - simított végig arcomon. Úgy viselkedett, mint Kevin. Csak egy fokkal kedvesebben. - És mi a helyzet Kevinnel? Nagyon hidegek vagytok egymásra nézve. - karolta át derekam.
- JungKook nem mesélte, hogy miatta szakított velem?
- Kook miatt? Miért?
- Hosszú sztori a lényeg az, hogy Kevin azt hitte megcsalom a Maknaevel. - fintorogtam feléjük.
- Akkor most nincs senkid?
- Így van! Szabad vagyok. - dicsekedtem. Közelebb rántott magához és megölelt.
- Ha akarod, nem engedlek el soha...- súgta fülembe. Szemeim kitágultak, nem hittel a fülemnek.
- Öhm...én...HoSeok...aranyos vagy, de én...- próbáltam ellölni magamtól.
- Értem, de csak engedd meg nekem, hogy randira hívjalak. - nézett mélyen a szemembe.
- Randi?
