Ma a legidegesítőbb hangra keltem fel. Az ébresztő. De annak örülök, hogy péntek van. Felkaptam magamra valami ruhát, aztán lementem a földszintre enni valamit. Nem sokat tudtam enni, mert apám le jött.
- Jó reggelt, kincsem!- köszön. Engem hidegen hagy. Fogtam a táskámat és köszönés nélkül kiléptem az ajtón. Elindultam a suli felé. Csak először tettem egy kis kitérőt. Nem nagy kedvem volt bemenni.
Sétálgatok az utcán zsebre dugott kézzel és fülhallgatóval a fülemben.
- Nézzenek csak oda...Mit keres egy ilyen furcsa lány itt suli időben...? - állít meg két fiú. Kiveszem a fülhallgatót.
- Nem mindegy az nektek ? Engedjetek! - tovább mentem, de az egyik megfogta a csuklóm.
- Mi lesz ha nem ? Talán elkésel a suliból...?
- Na most jól figyelj rám! Vagy elengedsz vagy beverem a képed! Na ? Melyiket választod ?
- Úh, de kemény a csaj! Figyeld már...!- mondja nevetve. - És mi lesz ha nem engedlek el...? - lefogja a csuklómat.
- Én figyelmeztettelek! - ágyékon rúgtam. Azonnal elengedi a csuklóm.
- Te kurva! - mondja a másik. Már meg akart ütni, de én kikerültem és ütöttem az álla alatt felfelé. Majd megrúgtam a lábait és elesett.
- És ezt jegyezzétek meg, nem vagyok kurva, oké? - és elmentem. Mentem, mentem és megláttam évfolyamtársamat, a nagyszájú JungKook-ot.
- De jó... ennek is itt kell lennie... - mondom magamban. Elsétálok mellette. Nem is szól semmit, de nem is érdekel.
Úgy hatodik órára beértem. Jól leordították a fejem, aztán meg elküldtek óra után az igazgatóiba.
Nagy lazán elmentem. Ép JungKook jött ki az igazgatóiból. Jobbra balra dőlt.
- Te meg mi a francot nézel ?!- ordít rám.
- Azt, hogy te már megint részeg vagy...!
- Nem vagyok részeg, te paraszt!
- Mond ezt a kezedben lévő sörös doboznak! Na engedj...!
- Neked is be kell menned ? Mit csináltál már megint ?
- Közöd, annyi mint eszed! Azaz nulla! - és bementem.
- Ri Yoo Bin... Hm...Már megint ön ?
- Jó napot igazgató úr! Milyen szép ez az iroda! Jobban néz ki tegnap délután óta!
- Igen, na mindegy. Ez a kedves fiatal ember azért jött, hogy átadja önnek ezt! - kezembe ad egy borítékot. Én kinyitom.
- Na azt mondja, hogy; Kedves Ri Yoo Bin! Már régóta figyeljük önt és blablabla... Ezért felvételt nyert a Big Hit kisegítő egységéhez... Kisegítő egység?!
- Gratulálok!
- Nem vállalom!
- Ugyan már ! Kérem vállalja el!
- Nem! Nem akarom!
- Muszáj, vagy kirúgjuk az iskolából!
- Vállalom! - azért azt nem akarom, hogy kirúgjanak.
- Remek! Akkor holnap kezdhet is!
- Nagyszerű...Hazamehetek ?
- Igen! Készüljön fel! Holnap reggel pontban 8-kor várjuk a Big Hit-nél.
* Másnap reggel *
Szokásosan ébredtem. Ránéztem az órára, 08:13.
- Basszameg! Elkéstem! - felpattanok és öltözni kezdtem. Nagy sietően hagytam el a házat. Odaértem.
- Jó reggelt! - köszönök. - Bocsánat a késéért!
- Jó reggelt, Bin! Nem baj...Most az a feladata, hogy a Bangtan Boys sminkese és kisegítője legyen!- mutat a mögötte ülő fiúkra, akik rám szegezték figyelmüket.
- Bangtan Boys?! Ez most komoly ?!
- Igen! Na hajrá!
- Ajh...- odasétáltam hozzájuk.
- Ömh...Sziasztok! - köszönök. Nem mondanak semmit, csak hatalmas szemekkel bámulnak engem. - Halló! Süketek vagytok ?
- Szia, szia, szia, szia! - köszön az egyik fiú. - Én Jimin vagyok! - nagyon jó, ez az a gyerek, akiért folyamatosan sikongatnak az osztálybéli lányok.
- Öm...Cső... Akkor most egész végig bámulni fogtok engem vagy feltápászkodik végre valaki, hogy kisminkeljem...?
- Engem először! - mondja Jimin.
- Ajh...Jó...
Beült a székbe én pedig kisminkeltem. Utoljára JungKook ült be a székbe. Szívem szerint úgy festettem volna, ki mint egy bohócot, de ha megtettem volna, akkor most kirúgtak volna a suliból.
- Meg vagy, te balfasz!
- Ennye, ennye! Nem szabad így beszélni!- mutogat rám ujjával.
- Vidd el a kezed a pofámból! Attól, hogy még sztár vagy, attól még nem kell, úgy kezelnem téged! Mert az évfolyamtársam vagy...
Elment. Vagy egy jó pár hülye képet levágott, aztán leült.
- Bin! - szól a főnököm. - Új feladatot kapsz! Tessék, itt egy kamera, videózz és fényképezz!
- Nagyszerű! - kezembe vettem a kamerát. Még jó, hogy tudom, hogy kell kezelni, mert kicsi koromba nekem is volt egy.
Elkezdtem videózni. JungKook elaludt a széken. Heh... Odamentem és közelről kezdtem el videózni a pofázmányát.
- Ébredj te balfasz!
- Csak még öt percet... - erre magához ölel, mint egy kis macit.
- JungKook te ütődött barom! Engedj el! - erre felijed és elenged.
- Fújh~!
- Ezt én is tudom mondani ám! Menj a jó büdös fenébe! - és elmentem máshová.
Helyette inkább vettem J-Hope-t. Ő még meg is nevettetett.
* Másnap *
Bent ülök a suliban a padban és tanulmányozom, azt a mit az főnököm adott papírt. Rajta van, hogy mikor és mit kell csinálnom a srácokkal.
- Bin!- hallom meg nevelő anyám hangját. - Apukád! Baj van! Nagyon beteg! Bent van a kórházban! Gyere!
- Nem megyek!
- Muszáj! Már kikértelek a suliból! Gyere!- megfogja a csuklómat és elindulunk a Kórházba.
- Szia, kislányom!
- Szia! Mi a fene történt ? - állok meg a szobája ajtajában.
- Hirtelen megállt a szíve, de újra tudták éleszteni!- mondja nevelő anyám.
- És ? Mos jobban vagy ? - erre apum, csak bólogat. - Akkor nincsen semmi baj!
- Öm...Bin! Beszélhetek veled négyszemközt ?
- Felőlem...- és kimegyünk és meg nevelő anyám.
- Figyelj! Édes apád, nem sokáig bírja már...
- Mi ?
- Meg fog halni... - lesokkoltam.- Sajnálom!
- Hülye némber! A te hibádból, fog meghalni! Minek erőszakoltad rá, hogy menjen bele a házasságba ?! Mióta te megjelentél az életünkben azóta, csak a baj van veled! Takarodj! Vagy tudod mit ?! Inkább én megyek és soha többet nem fogsz látni! - ekkor lepofozott.
- Hogy mersz te így beszélni velem?! Én vettem meg neked mindent, ami csak kellett egy ilyen lánynak, mint te!
- Milyen lánynak?! Egy olyannak, akinek kicsi kora óta csak nevelő anyja van?! Te vagy a legrosszabb szülő a világon! - és ezzel el is mentem vissza a suliba. Mikor bementem az iskola udvarára, mindenki hatalmas szemekkel nézte, a piros foltól és sírástól csillogó arcom.- Ti meg mit néztek?! Törődjetek a magatok dolgával!
Nem bírtam már, hogy még mindig engem néz mindenki ezért elmentem haza. Összepakoltam néhány cuccot és a Big Hit-hez igyekeztem. Ma délután, úgy is ott lenne dolgom.
- Óh, Bin! Maga, mit keres itt ?
- Én ? Csak hamarabb akartam bejönni.
- És miért könnyes a szeme ?
- Családi galiba!
- Áh értem.
Ásítottam egyet.
- Álmos ?
- Sajnálom! Nem tudtam kiadni magam...!
- Ugyan nem gond! A Bangtan Boys-nak van itt egy szobája. Ott aludhat.
- Tényleg ? Köszönöm!
Elmentünk oda. A főnököm elment én meg ledőltem és azonnal elnyomott az álom. A srácok illatát éreztem a kanapén. Arra ébredek, hogy Jimin a pofámba van és a többiek is ott vannak bent.
- Jó reggelt! Vagy inkább jó napot! Eltetszett aludni?
- Óh... Bocs... Én csak...
- Tudjuk! Mondta a főnököd. És nem gond. Ma úgysem terveztünk semmit.
- Akkor nekem miért kellett bejönni?
- Azt nem tudjuk. Talán, hogy jobban megismerj minket. Sok időt fogunk együtt tölteni mostanában. - mondja Jin.
- Okéh...
- Mesélj magadról!
- Mit mondjak ? Apám már a halálán van, nevelő anyám egy kurva, aki mindenkihez hozzámegy, ha úgy látja, hogy gazdag, tesóm meg nincs.
- Értem...És miért könnyes a szemed ? Még álmodba is sírtál!
- Mert apám meghal! Azért! - és megint csak sírni kezdtem, de igyekeztem abbahagyni, végül aztán sikerült. - És van hol laknod ? Mert gondolom, hogy nevelő anyuddal nem fogsz élni.
- Hát nem! Pénzem is alig van, így nem tudom, fizetni a lakbért.
- Költözz hozzánk! - adta V a jó ötletet.
- Egy nagy frászt! Soha!
- Ne kéresd magad!
- Hát nem is tudom...
